Az egyik első dolog, amit az új szülők megtanulnak, amikor egy kisbabát fogadnak az életükbe, hogy a gyermeknevelés nem olcsó mulatság. A National Nappy Bank Network 2022-es kutatása szerint az eldobható pelenkák körülbelül 80-100 dollárba kerülnek havonta babánként, ami az első évben körülbelül 1200 dollárt tesz ki. Ez a szám nem csökken jelentősen, amíg a legtöbb amerikai kisgyermek 2 vagy 3 éves korában készen nem áll a bilire szoktatásra. Néhány szülő azonban megtalálta a módját annak, hogy jelentősen csökkentse a költségeket az eliminációs kommunikáció néven ismert pelenkamentes gyakorlat segítségével.
Mi az az eliminációs kommunikáció, és megfelel-e az Ön családjának? Egy egészségügyi szakemberrel és szülői szakértővel beszélgettünk, hogy tisztázzuk a gyakori tévhiteket, és többet tudjunk meg a pelenkázás elhagyásának gyakorlatáról.
Mi az eliminációs kommunikáció?
Az American Academy of Pediatrics folyóirat cikke az eliminációs kommunikációt, más néven a természetes csecsemőhigiéniát úgy definiálja, mint „a csecsemő természetes időzítésének és jelzéseinek felhasználása annak felismerésére, hogy mikor kell üríteni vagy vizelni”.
Lényegében a szülők figyelik a babájuk jeleit, hogy itt az ideje elvégezni a dolgát, így időben a vécére tudják vinni. Ha ezek a jelzések kialakulnak, a babáknak kevesebb pelenkára lesz szükségük – vagy teljesen pelenkamentessé válhatnak – már egészen kicsi koruktól kezdve, mert a szüleik inkább a vécé fölé tartják őket.
Hogyan működik az eliminációs kommunikáció?
„Az alapkoncepció a jelzések felismerésén alapul, majd a reflexekre támaszkodik” – mondja Dr. Jenelle Ferry, a floridai Tampa városában található Pediatrix Medical Group (Tampa, Florida) szakvizsgázott neonatológusa a fafaqnak. Amikor a baba árulkodó jelet ad, a szülő kiviszi a mosdóba, és biztonságosan a vécé fölé tartja (pelenka nélkül), hogy ott pisiljen vagy kakiljon.
Miközben a vécé fölött tartják a babát, néhány szülő halk sziszegő hanggal segíti a babát a megnyugvásban. „Ez gyakran a záróizmok reflexszerű ellazulását és ezáltal a vécébe ürítést eredményezi” – mondja Dr. Ferry.
Néhány gyakori jelzés arra, hogy a babának székletürítésre vagy vizelésre van szüksége, a vonaglás, a feszülés vagy a nyögés. Idővel a szülők is elkezdhetik felismerni, hogy mikor kell a gyermeküknek vécére mennie, például alvás vagy étkezés után.
Mi a különbség az eliminációs kommunikáció és a bilire szoktatás között?
Bár mindkét gyakorlat célja, hogy a kisgyermekek megtanulják használni a vécét, az eliminációs kommunikáció során a cél az, hogy a szülők időben eljuttassák a gyermeket a vécére. A bilire szoktatás során ezzel szemben a gyermek megtanulja, hogyan ismerje fel saját maga, hogy szüksége van a mellékhelyiségre.
„Az eliminációs kommunikáció alapvetően a reflexekre támaszkodik, hogy meztelenül elengedje a bél- vagy hólyagműködést” – mondja Dr. Ferry. „Ez különbözik a bilire szoktatástól, ahol a gyermek felismeri a mosdóhasználat szükségességének jeleit, és kiválasztja a megfelelő időpontot a záróizom-kioldás koordinálására” – jegyzi meg.
Hány éves korban kell elkezdeni az eliminációs kommunikációt?
„Nincs egy jól meghatározott „megfelelő életkor”, amikor meg kell próbálni az eliminációs kommunikációt” – mondja Dr. Ferry, de az időzítéssel kapcsolatban vannak eltérő vélemények. Elmagyarázza, hogy egyes szakértők azt javasolják, hogy a baba 4 hónapos kora előtt kezdje el, hogy „még ne tanuljon meg pelenkát használni”, míg mások szerint „a későbbi kezdés azt eredményezheti, hogy a csecsemőnek tovább tart” megtanulni a gyakorlatot.
Dr. Ferry szerint néhány olyan országban, ahol ez a gyakorlat elterjedt, például Kenyában, Kínában és Vietnamban, a jelentések szerint az eliminációs kommunikáció megkezdésének általános életkora valamivel később, 6-9 hónapos kor körül van.
Andrea Olson – hatgyermekes anyuka és a Go Nappy Free, az eliminációs kommunikáció iránt érdeklődő szülők számára létrehozott forrás létrehozója – először a legidősebb gyermekével próbálta ki az eliminációs kommunikációt. Olson azt mondja, tanúja volt annak, hogy barátai a hagyományos bilire szoktatással küszködtek, és „ezt szerette volna elkerülni”. A terhessége alatt végzett kutatásai során Olson úgy emlékszik, hogy a gyakorlat „bonyolultnak és nehéznek” tűnt, de mégis azonnal belevágott, amikor fia megszületett.
„Az első néhány hétben sok időt töltöttünk azzal, hogy megfigyeljük őt és a jeleit” – mondja – „majd elkezdtük a vezénylést”. Néhány hónapon belül beindultak: „Úgy 5 hónapos korára már olyan ritmusban voltunk, hogy az emberek elkezdtek kérdezősködni róla – és megkértek, hogy tanítsam meg nekik, hogyan kell csinálni”. Olson azóta minden gyerekével alkalmazza a kiküszöbölő kommunikációt.
Gyakori félreértések az eliminációs kommunikációról
Mivel az eliminációs kommunikáció még nem terjedt el széles körben az Egyesült Államokban, még mindig sok tévhit és félreértés létezik. Olson azt mondja, hogy az emberek gyakran fordulnak hozzá kérdésekkel vagy téves feltételezésekkel a gyakorlattal kapcsolatban. Tapasztalatai szerint az eliminációs kommunikációval kapcsolatos leggyakoribb tévhitek a következők:
- Az eliminációs kommunikációt gyakorló szülők hagyják, hogy a babájuk mindenhova pisiljen és kakiljon. „Mi mindenképpen használunk pelenkát – és a legtöbb szülő, aki gyakorolja az eliminációs kommunikációt, szintén -, de a különbség az, hogy mi tartalékként használjuk, nem pedig teljes munkaidős WC-ként” – mondja Olson.
- Az eliminációs kommunikáció csak akkor működik, ha van otthon maradó szülő. Olson szerint a legtöbb szülő, akivel a Go Nappy Free dolgozik, valamilyen formában gyermekfelügyeletet vesz igénybe. „Egyes gondozók szívesen segítenek, mások nem. De akkor is megteheted otthon, amikor a babáddal vagy” – mondja.
- Egy csecsemőt nem lehet szobatisztaságra nevelni. „Ez így van” – mondja Olson. Itt arról van szó, hogy az eliminációs kommunikációt összekeverik a bilire szoktatással. „Nem „szobatisztaságra neveljük” a csecsemőinket. Ez más; megtanuljuk felismerni a jelzéseiket, ugyanúgy, ahogyan megtanuljuk a babánk sírását, és megértjük, hogy ideje etetni, vagy hogy fáradt” – mondja Olson.
Milyen előnyei vannak az eliminációs kommunikációnak?
Olson azt mondja, hogy az egyik hatalmas előnye, amit az eliminációs kommunikációval kapcsolatban látott, az volt, hogy a gyermekeivel való kötődés még szorosabbá vált azáltal, hogy ennyire kapcsolatban állt velük, és tisztában volt a jelzéseikkel. „A kapcsolat óriási dolog – amikor igazán rá tudsz hangolódni arra, hogy mire van szüksége a babádnak” – mondja. „Ez tényleg segíthet kialakítani a szülői intuíciót. Ráadásul mindig jó, ha kevesebb pelenkát kell cserélni, különösen a kakit!”
Dr. Ferry azt mondja, hogy az átlagos életkor közötti különbséget vizsgálva, amikor egy gyermek szobatisztának tekinthető, az eliminációs kommunikáció tényező lehet azoknál, akik hamarabb el tudták érni ezt a mérföldkövet. „Ázsiai országokból, például Vietnamból, ahol az eliminációs kommunikáció kulturális gyakorlata elterjedt, publikáltak adatokat. Ezek 2 éves átlagos bilire szoktatási életkorról számoltak be” – mondja Dr. Ferry.
Az Egyesült Államokban, ahol az eliminációs kommunikációt jóval kevésbé alkalmazzák, az átlagos gyermek 2 és 3 éves kora között szokott bilire járni, bár Dr. Ferry megjegyzi, hogy „nem világos, hogy ez a különbség kizárólag az eliminációs kommunikációnak köszönhető-e”.
Milyen kritikák érik az eliminációs kommunikációt?
Dr. Ferry szerint van néhány ok, amiért az eliminációs kommunikáció „problémás lehet” a szülők számára, de ez inkább az emberek elvárásairól szól, mint magáról a gyakorlatról.
„Ha a mérföldköveket a [baba] fejlődési képességén kívüli elvárások alapján próbáljuk elérni, az néha még több nehézséghez vezethet” – mondja Dr. Ferry. Megjegyzi, hogy ez azért fordulhat elő egyes családoknál, mert a „csecsemő nem rendelkezik sem a fejlődési tudatossággal, sem a megfelelő záróizom-szabályozással ahhoz, hogy megakadályozza a bepisilést vagy a koszolódást”, ezért reális elvárásokat kell támasztanunk azzal kapcsolatban, hogy a baba mit tud és mit nem tud az ürítéssel kapcsolatban.
Dr. Ferry szerint a gyermeknek körülbelül 2-3 éves koráig nincs meg az „agyi fejlettsége” a hólyag- és bélszabályozáshoz, és minden ezt megelőző elvárás irreális, és potenciálisan visszafelé sülhet el. „Ha túl korán próbáljuk elérni a teljes bilire szoktatást, az fokozhatja a diszfunkcionális ürítés tüneteit, a hólyag hiányos vagy késleltetett ürítésével” – figyelmeztet Dr. Ferry.
Ki kellene próbálnia az eliminációs kommunikációt?
Itt tényleg nincs helyes vagy helytelen választás, és minden gyermek más és más.
Ha azonban eddig bizonytalan volt az eliminációs kommunikáció kipróbálásával kapcsolatban, Olson azt javasolja, hogy próbálja meg. „Én azt mondanám, hogy csak próbáld ki. A babák nagyon okosak” – mondja Olson, hozzátéve, hogy a kiválasztási kommunikációnak nem kell mindent vagy semmit gyakorlatnak lennie. „Az eliminációs kommunikáció végzése nem jelenti azt, hogy csak a bilire fogsz gondolni, vagy hogy minden, amit csinálsz, az az lesz, hogy bilire viszed a gyerekedet” – mondja. „Csinálhatod részmunkaidőben is; csak akkor kínáld fel a bilit, amikor pelenkázod a babát, vagy teljes mértékben.”
Amit a Kyte baba-dráma elárul az örökbefogadó szülők fizetett szabadságárólKép forrása: Getty / Liudmila Chernetska