Június 30-án a Legfelsőbb Bíróság az LMBTQ+ jogokat érintő fontos döntésében feljogosította az úgynevezett „kifejező” termékeket árusító vállalkozásokat, hogy megtagadják a szolgáltatást az LMBTQ+ emberektől, függetlenül attól, hogy olyan államban élnek-e, ahol diszkriminációellenes törvények vannak érvényben.
A konkrét ügyben, amelyet meghallgattak, Lorie Smith, egy coloradói keresztény webdesigner volt érintett, aki nem támogatja az azonos neműek házasságát, és azt szerette volna, hogy visszautasíthassa a queer esküvőkön való munkavégzést. Álláspontja a coloradói közszállási törvényt támadta meg, azt állítva, hogy az állam alkotmányellenesen kényszeríti őt arra, hogy meggyőződése ellenére a patrónusegyenlőséget szolgálja ki.
A Legfelsőbb Bíróság 6-3-as szavazással Smith mellé állt, megteremtve ezzel az államilag szentesített diszkrimináció alapját.
Ugyanezen a héten a Legfelsőbb Bíróság megölte Joe Biden elnök diákadósság-csökkentési tervét, és megnyirbálta a pozitív diszkrimináció védelmét. Ez a három döntés együttesen szinte minden amerikait érint: a queer és transz közösségeket, a mintegy 43,5 millió szövetségi diákhitellel rendelkező embert, valamint a jelenlegi és leendő színesbőrű diákok millióit.
De miközben sok szó esett arról, hogy az egyes döntések hogyan érintik az érintett közösségeket – az LMBTQ+ embereket a webdesign-ügyben; a színesbőrű diákokat a pozitív diszkriminációval kapcsolatos ügyben; az alacsony jövedelmű adóstársakat a diákadósság-ügyben -, nem tudok nem gondolkodni azon, hogy ezek a döntések hogyan hatnak együtt és identitásokon átívelően az USA leggazdagabb, legfehérebb és legbefolyásosabb embereit kivéve.
Ezek a döntések együttesen véve még inkább kizárják a már most is marginalizált csoportokat a gazdasági és oktatási lehetőségekből, valamint a közélethez való hozzáférésből. Ennek generációs kihatásai lehetnek, amelyek közül néhányat nehéz megjósolni, néhányat pedig nem.
Vegyük például a diákadósság-mentességi határozatot. Bár minden szövetségi diákhitellel rendelkező embert érint ez a döntés, néhány közösséget különösen keményen fog érinteni. Az LMBTQ+ embereknek például aránytalanul sok diákhitel-adósságuk van: a Lending Tree 2018-as felmérése szerint átlagosan 112 600 dollárral, azaz 16 000 dollárral többel, mint az általános lakosságnak. Ugyanez a jelentés azt is kimutatta, hogy a queer és transz emberek az általános népességnél nagyobb valószínűséggel keresnek évi 50 000 dollárnál kevesebbet, ami azt jelenti, hogy kisebb fizetésből kell a magasabb hiteleket törleszteniük.
A diákhitelek a faji egyenlőtlenségek forrását is jelentik, mivel az Education Data Initiative szerint a fekete főiskolát végzettek átlagosan 25 000 dollárral több adóssággal tartoznak, mint fehér társaik.
Biden oktatási minisztériuma elkészítette a szövetségi diákhitelek új törlesztési tervét, amely más jogi alapokon nyugszik, mint a Legfelsőbb Bíróság által elvetett terv, és amely szakértők szerint valószínűleg nem fog hasonló jogi kihívással szembesülni.
A Legfelsőbb Bíróság múlt hónapban hozott egyéb döntései azonban nem rendelkeznek hasonló B-tervvel, és szintén szélsőséges módon érintik a már kiszolgáltatott közösségeket.
A pozitív diszkriminációról szóló döntés például óriási következményekkel jár a színesbőrűekre nézve. A hátrány csak fokozódik, ha figyelembe vesszük a faj, a nem és a queerness metszéspontját. A döntés azt is eredményezi, hogy kevesebb fekete queer diák lesz a felsőoktatásban, jósolta Leslie Hall, a Human Rights Campaign HBCU programjának igazgatója az Advocate-nek adott interjújában. Hall azt is hangsúlyozta, hogy a döntés milyen hatással lesz a történelmileg fekete főiskolákra és egyetemekre, amelyekre fokozott nyomás nehezedik majd, hogy több diákot vegyenek fel.
A webdizájn-döntés az LMBTQ+ közösségen túl is érintheti. Bár a döntés egy szűk körű körülményre vonatkozik (azonos neműek esküvői szolgáltatása kis művészeti vállalkozásokban), tovább gyengíti a nyilvános szálláshelyek diszkriminációmentességi törvényeit – amelyek egyébként mindössze 29 államban léteznek -, és amelyek a queer és transz embereket hivatottak megvédeni a diszkriminációtól, például a szolgáltatás megtagadásától vagy a nyilvános helyekre való belépés megtagadásától.
A Legfelsőbb Bíróság döntése azt állítja, hogy a személyes bigottság elég ok arra, hogy megtagadják az alapvető szolgáltatásokat a marginalizált népességcsoportoktól, és felbátoríthat más üzlettulajdonosokat arra, hogy megtagadják a szolgáltatásokat és diszkrimináljanak mindenkit, akinek az életével és identitásával nem értenek egyet.
A SCOTUS-ítélet számos támogatója azzal érvel, hogy a meleg és leszbikus párok egyszerűen más vállalkozásokat patronálhatnak, legyen szó akár webdesignerekről vagy pékekről. Ez az érv azonban teljesen elhibázza a lényeget. Ezek az ügyek aláássák a queer emberek jogát a közélethez való hozzáférésre. Ahogyan a közelmúltban hozott transzellenes törvények sorozata, amelyek a mosdóhasználatot, az állami iskolák viselkedését és tantervét, valamint az alapvető egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést célozzák, az ehhez hasonló döntések aláássák az LMBTQ+ emberek azon képességét, hogy szabadon éljenek, felelősségre vonják őket a diszkrimináció és a zaklatás miatt, és gyakorolják saját alkotmányos jogaikat.
A lényeg tehát az, hogy korlátozzák a transz és queer emberek közéletét azzal, hogy olyan egyszerű dolgokat, mint egy weboldal, a mosdóhasználat vagy az orvoshoz járás, olyan megalázóvá tesznek, hogy az emberek inkább láthatatlanok lennének.
A diszkrimináció jogi alapjának megteremtése mindenkinek árt, különösen az egyébként is támadás alatt álló közösségek tagjainak. Ahogyan a GLAD jogi ügyvédek és jogvédők 2018-ban írták egy hasonló legfelsőbb bírósági ítéletet követően, amely egy olyan pékséget érintett, amely megtagadta, hogy esküvői tortát süssön egy azonos neműek esküvőjére: „Nem csak azok a közösségek, amelyek történelmileg ki voltak zárva a közéletből, profitálhatnak a közszférában való megkülönböztetésmentességről szóló szilárd törvényekből. A befogadó közterek szükségesek a közös, polgári társadalom kialakításához – az egészséges demokrácia alapjához”.
A közelmúltban hozott három ítélet mindegyike aránytalanul negatív hatással lesz minden marginalizált csoportra, köztük az LMBTQ+ emberekre, a színesbőrűekre és az alacsony jövedelműekre. És mindegyik ítélet a status quo további fenntartását jelenti – a hatalommal rendelkező emberek védelmét.
Ezek a döntések részben azért olyan megdöbbentőek és frusztrálóak, mert nagyon kevés a politikai jogorvoslati lehetőség. A Legfelsőbb Bíróság bíráit az elnök nevezi ki és a szenátus erősíti meg; a nyilvánosság nem szavaz rájuk közvetlenül, és élethossziglani kinevezést kapnak, így sok tekintetben ki vannak vonva a demokratikus folyamatból – és ennek következtében gyakran el vannak szigetelve a nyilvános elszámoltathatóságtól.
Ez természetesen azt jelenti, hogy az elnöki és szenátusi választások döntő fontosságúak annak meghatározásában, hogy kik hozzák ezeket a döntéseket, és hogy azok mit jelentenek az ország számára.
Történelmileg azonban a tiltakozások és a polgári engedetlenség is bizonyítottan befolyásolják a bíróságot, és azonnali, kézzelfogható hatást érhetnek el. A legutóbbi abortuszellenes ítélet után például ezrek vonultak a Fehér Ház elé, és nyomást gyakoroltak az állami kormányokra, hogy védjék meg a helyi abortuszjogokat.
Egyéni szinten, ha megértjük, hogyan működik a Legfelsőbb Bíróság, együttműködünk a közösségünkkel, és nyíltan beszélünk arról, hogy pontosan mit is jelentenek ezek a döntések azok számára, akiket leginkább érintenek, az már egy kezdet.
Csábító lehet arra összpontosítani, hogy a nagy nyilvánosságot kapó ítéletek és jogszabályok hogyan hatnak a közvetlenül érintett emberekre. De az is lényeges, hogy megvizsgáljuk ezeknek a döntéseknek és jogszabályoknak az összes következményét. Nagyon kevés embert hagynak érintetlenül a reproduktív jogokat, a pozitív diszkriminációt, a diákhitelek kedvezményét, a közintézményeket és a polgári jogokat érintő döntések. Ezért egyikünk sem hallgathat róluk.
Kép forrása: Getty / borisyankov; MirageC