Miközben a megélhetési válság folytatódik, és ezzel együtt emelkednek az élelmiszer-, fűtés-, villany- és benzinárak, van egy kevésbé ismert hatása a válságnak. Az Egyesült Királyság kormányának statisztikái szerint Angliában és Walesben 17 százalékkal nőtt az abortuszok száma 2022 januárja és júniusa között a 2021-es év azonos időszakához képest, és szakértők szerint ez a megélhetési válság közvetlen következménye. A 2023-as éves abortuszstatisztikát a nyomtatványok feldolgozásának elmaradása miatt 2024 januárjára halasztották, de a brit terhességi tanácsadó szolgálat (BPAS) szerint a számok tovább emelkednek.
A diplomás Sarah* úgy érezte, hogy nem maradt más választása, mint 2022 áprilisában megszakítani terhességét, főként anyagi helyzete miatt. Olvassa el történetét, saját szavaival, az alábbiakban.
Aznap, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, Szent Patrik napja volt. Kezdtem úgy érezni, hogy rosszul vagyok, és állandóan pisilnem kell. Késett a menstruációm, ezért vettem egy tesztet. Pozitív lett.
Két barátommal laktam egy liverpooli diákszállón, ahol másodéves voltam, és most már négy hetes terhes. Úgy volt, hogy aznap este, amikor kiderült, elmegyünk szórakozni – a városban mindenre kiteszik a lábukat, mivel hatalmas az ír lakosság -, de miután megkaptam a pozitív terhességi tesztet, úgy döntöttem, hogy inkább otthon maradok. A barátaim támogattak, de igazából csak hallgatni tudtak.
Míg mindenki kint volt és szórakozott, én egyedül voltam, és mindent átgondoltam. Egyszerűen elveszettnek éreztem magam. Csak így lehet igazán leírni azt, hogy az ember ebben a helyzetben van – teljesen elveszettnek.
Felhívtam anyámat, és emlékszem, hogy nagyon próbáltam nem sírni. Szólt apámnak, és négy órát utazott Liverpoolba, hogy megbeszélje velem a dolgokat. Hazavitt, miután rájött, hogy időre van szükségem a családommal; mindketten annyira támogattak. Nyilvánvalóan őket is megdöbbentette a dolog, de jól tették, hogy ott voltak mellettem.
A párom távkapcsolatban élt, így ezt az egészet telefonon kellett megbeszélni, ami elég nehéz volt. Másfél éve voltunk együtt, amikor ez az egész történt, és már sokkal régebben is barátok voltunk, de ő egyáltalán nem akarta, hogy megszüljem a babát. A kombinált fogamzásgátló tablettát 14 éves korom óta szedtem, és 20 évesen úgy éreztem, hogy egy kis időre le kellene szoknom róla. Elkezdtünk óvszert használni, ami bizonyára egyikünk észrevétele nélkül nem sikerült. Ez vezetett végül a szakításhoz, mert egyszerűen nem hagyott választási lehetőséget.
Annak ellenére, hogy már nagyon korán jelentkeztek a tünetek, az egész annyira váratlanul ért. Voltak reggelek, amikor felébredtem, és nagyon boldog voltam, hogy terhes vagyok, és azt gondoltam, „igen, meg tudom csinálni!”. Aztán ahogy telt a nap, még többet gondolkodtam rajta, és estére teljesen megváltozott a véleményem.
Nem titok, hogy minden egyre drágább lett; alig tudtam magamat a felszínen tartani. Havonta 250 fontom volt a diákhitelemből ételre és számlákra. Mivel diák voltam, és teljesen tapasztalatlan a pénzkezelésben, általában az első két hétben elköltöttem az egészet, és a hónap hátralévő részében kevés pénzből éltem. Még az Aldiban és a Lidlben való vásárláskor is annyira megemelkedett az élelmiszerek ára, hogy a heti élelmiszerbevásárlást be kellett terveznem.
A döntés sosem vált számomra egyértelműbbé, de végül úgy éreztem, hogy inkább hibázok és maradok gyerek nélkül, mint hogy hibázzak és maradjak gyerekkel, mert egy gyerek örökre szól. Ettől függetlenül szerettem volna a gyermeket, de az abortusznak egyszerűen csak volt értelme számomra. Annyi tényező volt, hogy nem tudtam volna olyan életet adni a gyereknek, amilyet igazán szerettem volna, és ez az, ami biztosra vett. Anyagilag hogyan tudtam volna mindkettőnket ellátni?
Kiszámoltam a baba és a terhesség költségeit mindazzal együtt, amire szükségem lenne, és ez teljesen lehetetlen volt. A gyermekvállalás szinte szóba sem jöhetett számomra, és azt hiszem, ez volt az, amit olyan nehéznek találtam, mert mindig is csak anya akartam lenni az életemben.
Azért sem lett volna igazságos, mert nem tudhatjuk, mikor ér véget ez a megélhetési válság. Ezt az életünk bármelyik időszakáról elmondhatnánk, de azt hiszem, amikor arról van szó, hogy ténylegesen el tudunk látni egy gyermeket, akkor úgy érezzük, hogy elveszik tőlünk a választás lehetőségét.
„Nem tudtam volna olyan életet adni a gyereknek, amilyet igazán szerettem volna, és ez az, ami miatt biztos voltam benne. Anyagilag hogyan tudtam volna mindkettőnket ellátni?”.
Miután elhatároztam magam, a Brit Terhességi Tanácsadó Szolgálat (BPAS) nagyszerű volt, és tényleg mindent megtettek, hogy segítsenek, de a női szolgáltatások annyira alulfinanszírozottak ebben az országban. A helyi női kórházam is bezárt ebben az időben. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, milyen nehéz volt időpontot kérni egy nővérrel vagy orvossal történő vizsgálatra (ami az Egyesült Királyságban szükséges az abortusz elvégzése előtt). Legalább egy órát kellett várakoznom, mielőtt bárkivel is beszéltem volna, és a vizsgálatot (amely szintén szükséges a terhességmegszakítás előtt) szinte lehetetlen volt elvégezni, mert nem volt szabad időpont. Az orvosaim is aggódtak a fájdalmaim miatt, ezért ki kellett deríteniük, hogy a terhesség méhen kívüli-e, mielőtt engedélyezték volna a terhesség megszakítását.
Az első telefonos konzultációm után egy hónappal felajánlottak egy vizsgálatot, de az nem volt a lakóhelyem közelében, ami nagyon nehéz volt. Végül 100 fontot kellett kifizetnem – amiben anyukám kedvesen segített -, hogy magánrendelésen végeztessem el a vizsgálatot, mert addig nem írták fel a gyógyszert (mifepriszton és misoprostol), amíg nem végeztem el a vizsgálatot. Ez még stresszesebbé tette az amúgy is stresszes és szívszorító helyzetet. Nem az ő hibájuk, csak a rendszer annyira elromlott.
Maga az abortusz, amit 7 hetes koromban végeztem el, érzelmileg és fizikailag is nehéz volt. Nagyon sok időbe telt, mire elfogadtam. Egy szakításon és egy abortuszon keresztülmenni nagyon nehéz volt, és ez azt is jelentette, hogy nyáron – amikor a diákszállásom ára a felére csökkent – elég sokat ittam, mert egyszerűen nem tudtam, hogyan kezeljem a dolgokat.
Sokáig bűntudatom volt, de utólag visszatekintve felismerem, hogy ez volt a legjobb dolog számomra. Ha a legtöbbet akarom kihozni az életemből vagy a gyermekem életéből, a gyerekvállalás nem volt a helyes út, és akkor helyesen cselekedtem.
Soha nem fogom elfelejteni; ez olyasmi, amin soha nem lehet igazán túllépni, de ez olyasmi, amin tovább lehet lépni. Azóta sikerült elvégeznem az egyetemet, és azt tervezem, hogy jövőre az Egyesült Államokba költözöm – ami egy kisbabával nem lett volna lehetséges. Új kapcsolatom még nincs, de elkezdtem randizni.
Van esély arra, hogy utána csodálatos életed és csodálatos élményeid legyenek, és soha ne érezd magad bűnösnek, amiért önmagadat helyezed előtérbe. Még mindig szeretnék egyszer gyereket, amikor a mentális és anyagi stabilitás szempontjából eljön az ideje, de ezt csak a jövőben látom magam előtt. Egyelőre boldog szingli vagyok, és a karrieremre koncentrálok.
A BPAS szóvivője a fafaq-nak elmondta: „Az elmúlt 18 hónapban példátlanul megnőtt a BPAS-on keresztül abortuszhoz fordulók száma, és keményen dolgozunk azon, hogy minden nő a lehető legközelebb, időben és együttérző módon jusson hozzá az ellátáshoz.
„2022 eleje óta a várakozási idő csökkentése érdekében az egész szolgáltatásban megnöveltük a kapacitásunkat, mivel felismertük, hogy a kezelést kérő nők számára mennyire fontos a gyors ellátáshoz való gyors hozzáférés.”
Időpontfoglalásért, illetve a terhességi lehetőségeivel kapcsolatos bizalmas tanácsadásért hívja az MSI Reproduktív Választékot a 0345 300 8090-es telefonszámon Anglia, Skócia és Wales esetében, a 0333 234 2184-es telefonszámon Észak-Írország esetében, illetve az 1 800 849 091-es telefonszámon az Ír Köztársaság esetében minden nap reggel 7 és este 6 óra között.
*A név megváltozott.
– Gabriella Ferlitának elmondása szerint
Kép forrása: Getty / Raimund Koch Roberto Machado Noa peepo Noa peepo