Elég egy gyors görgetés a közösségi médiában, hogy úgy érezzük, a világ mostanában egy nyugtalanító hely. Míg a triggerekről – azokról a pillanatokról, amelyek váratlanul érnek, és harc vagy menekülés üzemmódba kapcsolják a szervezetünket – mindannyian hallottunk már, a trigger testvéréről, a glimmersről valószínűleg kevesebben tudunk.
A kifejezést Deb Dana, a komplex traumákra szakosodott, engedéllyel rendelkező klinikai szociális munkás alkotta meg 2018-ban megjelent „A polikvagális elmélet a terápiában” című könyvében, amikor azonosította az apró mikro-pillanatokat, amelyek a testünkben a kapcsolat, a nyugalom és az öröm érzését váltják ki. Bár a szó halvány, múló fény képeit idézi fel bennünk, megbocsátható, ha azt gondoljuk, hogy nehéz hozzájutni, de valójában a villanások mindenhol ott vannak körülöttünk – csak rá kell hangolódnunk rájuk.
Kétségtelen, hogy mindannyian szükségünk lenne arra, hogy minél gyakrabban találkozzunk a saját személyes villanásainkkal, de vajon mennyire hasznosak ezek? Miben különböznek a felvillanások a kiváltó okoktól? És ami a legfontosabb, hogyan találjuk meg őket? Abby Rawlinson trauma-informált integratív terapeutával, a „Reclaiming You” című, már előrendelhető könyv szerzőjével beszélgetünk, hogy többet megtudjunk a csillogásokról, és hogy miért olyan fontosak.
Mik azok a csillogások?
„A glimmers azok az emberek, helyek és élmények, amelyek szabályozzák az idegrendszerünket” – mondja Rawlinson. Lényegében a glimmers azok az apró pillanatok, amelyek a nap folyamán érhetnek, és amelyek a nyugalom, a boldogság és a megbecsülés érzését adják. Bár felszínesnek tűnhetnek, valójában olyan fizikai reakciót aktiválnak a testünkben, amely segíthet abban, hogy nyugodtabbnak érezzük magunkat.
„A villanások a test egy részét, a vagus idegnek nevezett részt aktiválják; ezt nevezik „gondviselő”, vagy vándorló idegnek” – folytatja Rawlinson. „A vagus a latin szó, ami azt jelenti, hogy csodálkozunk. A vagus ideg az agy magjában kezdődik, és egészen a bélrendszerig vándorol – ez felelős azért, hogy visszavezessen minket egy szabályozott állapotba, ahol nyugodtnak, koncentráltnak és nyugodtnak érezzük magunkat”.”
Bár a nagy, mindent elsöprő alkalmak kiválthatják a boldogságot, nagyon is sokat jelentenek az öröm ezen apró pillanatainak megcsapolása. Néha ezek felidézhetik az emlékeket, és emlékeztethetnek minket egy olyan időszakra, amikor biztonságban éreztük magunkat, máskor pedig arról van szó, hogy ráhangolódunk azokra a múló dolgokra, amelyek mosolyt csalnak az arcunkra.
„A villanások szabályozott állapotba helyezik az idegrendszerünket” – mondja Rawlinson. „Amikor szabályozottak vagyunk, pozitívnak érezzük magunkat, és az életet kezelhetőnek érezzük. Termékenyek és kreatívak tudunk lenni, és úgy érezzük, képesek vagyunk kezelni bármit, ami az utunkba kerül. A szabályozottság olyan érzés lehet, mintha egy általános „minden rendben van” érzésünk lenne – bízunk másokban és a körülöttünk lévő világban”.”
Mi a különbség a kiváltó okok és a csillogás között?
„A csillogások a kiváltó okokkal ellentétes hatást fejtenek ki. Ahelyett, hogy az idegrendszer túlélési reakcióit váltanák ki, a csillogások a nyugalom és az ellazulás érzését idézik elő. Visszavezetnek bennünket a homeosztázis állapotába, ahol a rendszerünk kiegyensúlyozott és szabályozott” – magyarázza Rawlinson.
Míg a kiváltó okok gyakran egy korábbi traumatikus élmény felidézését serkentik, a villanások képesek segíteni abban, hogy felidézzük az öröm és a boldogság pillanatait is.
Hogyan találjuk meg a csillogásunkat
Nem mindig könnyű megtalálni a személyes csillogásodat; ezek egyénre szabottak, így nem létezik egységes megközelítés. Idegrendszerünk arra van kondicionálva, hogy inkább a fenyegetéseket keresse, mint a biztonság pillanatait, és „az érzések, amelyeket akkor érzünk, amikor szabályozottak vagyunk, szintén sokkal finomabbak lehetnek, mint azok, amikor szabályozatlan állapotban vagyunk” – teszi hozzá Rawlinson.
Kulcsfontosságú, hogy elkezdjünk tudatosan figyelni arra, hogy mitől érezzük magunkat jól. Vegyük számba, és tartsunk szünetet, amikor nyugalmat érzünk, és nézzük meg, hogy mitől éreztük ezt az érzést. „Kérdezd meg magadtól: Milyen tevékenységek hatására érzem magam tápláltnak és nyugodtnak? Kik miatt érzem magam biztonságban és elfogadva? Mely helyek hatására érzem magam boldognak és békésnek?”. Rawlinson szerint.
A csillapodások szintén két kategóriába sorolhatók, magyarázza: önszabályozó csillapodások és társszabályozó csillapodások. „Az önszabályozó csillogások azok a dolgok, amelyeket egyedül is megtehetsz, hogy szabályozódj. Például olvasás, alkotás, séta a természetben, jóga vagy fürdés. A társszabályozó csillogások azok a dolgok, amelyeket másokkal együtt teszel, hogy szabályozódj. Például nevetés egy barátoddal, beszélgetés egy terapeutával, mély beszélgetés a partnereddel, vagy egy háziállat megölelése.” Az önszabályozó csillogások azok a dolgok, amelyeket másokkal együtt teszel, hogy szabályozódj.
Gyakran előfordul, hogy a napunkat egy kategóriába soroljuk: jó vagy rossz nap. Ez azonban ritkán van így. Az életünk tele van hullámzásokkal és hullámvölgyekkel, amelyek hullámzhatnak a hónap, a hét, a nap vagy akár egy órán belül is. A csillogás az a sok mikro-felemelkedés, ami előfordul. Ezek lehetnek olyan apró dolgok, mint a kedvenc dalod meghallása a rádióban, egy csésze tea elkészítése vagy egy gyertya meggyújtása.
Próbáld meg egy helyen feljegyezni a csillogásaidat, hogy visszanézhesd őket, hogy könnyebben elérd őket, amikor szorongónak vagy szétszórtnak érzed magad. Ha rájuk hangolódsz, és megpróbálsz több csillogást elérni vagy létrehozni, amikor szükséged van rájuk, az segíthet a nyugodtabb lelkiállapot elérésében.
Tippek a több csillogás felkutatásához a nyugtalanság idején
Rawlinson azt javasolja, hogy próbáljunk meg több áhítatot megtapasztalni. „Áhítatot érzünk, amikor olyan rendkívüli tulajdonságokkal találkozunk, amelyek felfoghatatlannak tűnnek: egy gyermek születése, egy észbontó koncert, egy gyönyörű naplemente. Az áhítat pillanatai nem csak a figyelmünket fordítják el önmagunkról, és mély elismerést váltanak ki, hanem képesek arra is, hogy idegrendszerünket egy szabályozatlan állapotból, amikor szorongunk, dühösek vagy reménytelenek vagyunk, egy szabályozottabb állapotba helyezzük, ahol boldognak, jelenlévőnek és nyugodtnak érezzük magunkat” – mondja.
Bár nem kell nagy, pazar nyaralásokat szervezni vagy egyszeri utazásokra vállalkozni ahhoz, hogy megtapasztaljuk az áhítatot. „Az áhítatot a mindennapi élményekben is megtalálhatjuk: erőteljes zenét hallgatva, a természet szépségét észrevéve, lenyűgöző emberekkel vagy történetekkel kapcsolódva, vagy inspiráló beszédeket hallgatva”.
Kép forrása: Getty / Aleksandra Konoplia d3sign